A Serjog

TUDTAD?

A magyarokat régóta úgy tartják számon, mint ősi borivó nép, pedig hamarabb ismerték a sört, mint a bort. Már a nomád, vándorló ősök is a komlót használták a maláta- vagy az árpalé ízesítésére. Az államalapítás korában már főztek sört, majd a nyugati módszerek hatására a magyarság sörfőzése is fejlődött. A Pannonhalmi Főapátság levéltára őrzi a magyarországi serfőzés első írott emlékét. Az 1152-es írás Gyöngy asszony végakaratát tartalmazza, amely arról rendelkezik, hogy halála után „serestor tartassék”. XIV. századi iratok már a mesterségek közt említik a „sermíves”-t, aki a sört készíti. A sör népszerűsége gyorsan nőtt, egyre több kocsma – ivó épült azért, hogy fizetség ellenében lehessen sört inni. Ez bevételt jelentett a földesúrnak, akik igyekeztek megszerezni a legjobb sermívest. A sörfőzési jog eleinte földtulajdonhoz kötődött, ez volt a „serjog”. Ez azt jelentette, hogy a saját házában a saját maga főzte sört bárki kimérhette.

Tudod hol volt a magyarországi sörfőzés központja a XIX. században? 😊